A Római Birodalom  nagy tekintélyű bábjainak tarisznyáját béleli hamubasűlt  lelkünk,
pojácából piócába születve retttegünk, vagy ráeszmélünk, hogy honnan jöttünk?

Kórotok fejedelmét fejetekbe ültették.
Kaptatok egy rugdalódzót a bolhapiacon,
és most már végkép bajba vagytok, mert nem tudjátok,
vajon a bohóc rángatja a zubbonyt, vagy a kényszer az agyatok.
Két pólus között rángatózva, szinte minden nap ünnepeltek.
Dicső emlékezetekben hálával adóztok a hőstetteknek:
Há, mester, ezt tényleg te tetted?! A Bábel Vékadíjat kiérdemelted,
két földrész vére mossa kezeidet.
Amerika hálás neked, ezt sosem feledheted.

Minden nyáron megkapod a díszveretes vasrácsot, a születésnapi bimbam-kalácsot.
Hollywood-ban színes rémeket forgatsz, hanem a világod fekete-fehérben látod.
Vérlebenyes kezeidből dúsan csorgatod a hamis nektárt
fehér vagy fekete köpenyek makulátlan zsebeibe:
hé  te ki ne lógj a sorból, gyereide!

Világotok, a sátán zsebéből kipengetett ürülék kaotikus ránczba szedte,
adta-vette, teringette.
Mind a lopott aranyatok arra költöttétek, hogy jól zárjanak a redőnyök,
és most keservesen nyögtök, mert a felgyülemlett fény átszakad a repedésen.
Hanyatt-homlok menekülve a kényszerzubbonyt, magatokról, mindenáron letépnétek, de az álarc kötelez, hisz ettől feketéllik szürke agyatok veleje.

Jó Csontváry most hány dimenzióban festhetne,
sehonnai díjaktól mentesen, csak egyszerűen élőben látszana a világ.
NemOdaHadoba!: háburút a népnek, mert különben feléled a lélek,
élesbe,  vágás nélkül pereg a történet!!!: hej de piszokul nem így  volt ez megbeszélve,
AVH-nak, JHV-nek, Pszíájó-nak csaló-gánya népe, most csicseregj a fülünkbe,
hadd fizessünk be még egy menetre.

Kedves hős szellemek, sajnos elkéstetek, innentől mindent az él billeget,
két oldalán egyensúlyra lel a lélek, mint a lepke,
a pólusok nem egymás ellen hegyesednek,
Hegyek vizek szinei élesednek,
nincs már idő még egy menetre,
helyetekre mehettek.

Kiszabadul a barbár nyugati "kultúra" vasrácsai mögül a szellem, hiába AIDS, Ebola, Há-egy-Önn-egy, kaligula káni kula, demokrata hejehuja, a Vadszamár bottal nem vert, reméljük, vagytok elegen ahhoz, feldugjátok mind a felhalmozott fegyvert, egymás alsó felső egyremenő réseibe, és az azokból szivárgó szellenet, saját belsőségetekben formálja a jellemet,
egészséggel ürítsétek ki a serleget, készül már a császári-királyi  látlelet.

Ha valami nem viselné el  ezt az írást, annak ördöge van, és panaszt tehet bízvást, az ötezer éve felhergelt,  égő tüskebokorból vicsorgó, kegyesen  bosszúálló SzentAtyánál.
Erre mérget vehettek, nem írtok többet írtó aranyos könyveket, agyon-hímezett-hámozott történelmet, Hunfalvi Róvottmultú Finnugró Manó csattogó nyelve termésetek elverte, világrendes bűzét végleg kilehelte.